Németh Norbert

Home » Testimonial » Németh Norbert

Németh Norbertnek hívnak, holisztikus gondolkodóként és vegán előadóként járom a világot, tartok előadásokat a veganizmus lelki, szellemi és pszichológiai összefüggéseit illetően.

Emellett a Vegan in Hungary facebook csoport adminisztrátoraként, és a magyarországi vegán mozgalom vezetőivel való kapcsolattartás és együttműködések által is igyekszem támogatni az állatok felszabadításának forradalmi ügyét.

Céljaim között kiemelt helyen van a spirituális közösségek és vezetők megszólítása, hiszen a szellemi utak ősidőktől fogva képviselik az erőszakmentesség elvét, és az összetett, modern világunkban sokszor nehéz átlátni, hogy egy adott életmód mögött mik húzódnak meg pontosan a háttérben.

 

Hogyan lettél vegán?

Születésemtől fogva nem szerettem és elutasítottam a húst, de mivel teljességgel húsevő családból származom, így végül is néhány féle kevésbé intenzív húsfélét kb. heti egyszer fogyasztottam (pl. hal). De soha nem ettem hamburgert, kolbászt, szalámit, sonkát és a legtöbb húsfélét, s emellett a tojást sem kedveltem.

2001-ben, 17 évesen találkoztam a védikus filozófiával, és nagy örömmel fogadtam, hogy létezik olyan filozófiai rendszer, amely pont az én ösztönös életmódomat támasztja alá az erőszakmentesség elvének a gyakorlatba ültetésével. Így rögtön, és mindenféle nehézség nélkül áttértem a lakto-vegetáriánus táplálkozásra.

Ezután elég hosszú idő, kb.13 év telt el mire elfogadtam azt a nézetet, hogy az állatok szempontjából talán az lenne a legjobb, ha mindenféle használatuknak véget vetnénk, és a táplálkozásomat illetően ez a tejtermékek elhagyását kívánta meg. Eltelt egy jó pár hónap, mire hajlandó voltam mélyebben utánanézni a veganizmus elgondolásainak, ahhoz képest miután először találkoztam az elképzeléseimmel. Mikor végignéztem az ‘Earthlings’ (Földlakók) című filmet, és meghallgattam Gary Yourofsky híres beszédét, rögtön vegán lettem.



Milyen pozitívumai vannak?

Számomra óriási meglepetés volt az a belső lelki változás, megkönnyebbülés és felszabadultság, ami kialakult bennem a vegánságom első napjától fogva. Úgy éreztem, hogy végre tényleg kiléptem abból a karmikus körből, amiből valójában 13 évvel ezelőtt szerettem volna. Számomra ez a belső boldogságérzet a legfontosabb változás, egy folyamatos örömteli érzés vegánnak lenni.

Szintén felemelő az a tudatosság, hogy ezzel az életmóddal nagyon sokban hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a bolygónknak kevesebb terhelést okozzak, hiszen a növényi étrend egy sokkal inkább fenntartható életforma a vegyes táplálkozásnál.

Testi szinten is egy könnyebbséget tapasztaltam, a súlykontroll pl. egyszerűbb. De ennél az aspektusnál nagyban függ, hogy az ember miket és hogyan eszik. Lehet egészségtelenebbül is növényi étrenden lenni, ugyanakkor mivel a veganizmus alapvetően az állatokról szól, így számukra ugyanúgy meghagyjuk a szabad életet, akármilyen minőségű növényi étrendet is választunk magunknak.



Milyen kihívásokat jelent(ett) a vegánság?

Az első nagy kihívás maga a szembenézés volt számomra. Amikor először hallottam ezt a szemléletet, két dolog merült fel bennem, amelyek ellentétben álltak egymással. Az egyik, hogy tudtam, éreztem, hogy ez a helyes út, és azt is rögtön átláttam, hogy „majd egyszer” vegán leszek. De ezekkel szemben állt a tejtekmékekhez való ragaszkodásom. Bár 2013 körül már nem igazán ittam meg a bolti tejet, és frisset is ritkán, mert nem igazán kívántam, emellett a tejtermékeket is, ha lehetett mindig piacról szereztem be. De az is világos volt, hogy ha váltok, akkor az jelentősen változtatna az étrendemen, és úgy éreztem, hogy a bolti vásárlásaimnál is csak bonyolítaná a helyzet. Szóval találkoztam a ragaszkodásaimmal, és emiatt nem akartam mélyebben utánanézni a témának, mert tudtam, hogy utána nem lesz visszaút. Talán egy fél év telt el így, majd egy szép napon engedtem az egyre erősödő belső nyomásnak és megnéztem a már említett filmeket, és úgy is lett, ahogy gondoltam. Nem volt visszaút.

Ugyanakkor minden amitől tartottam, sokkal kisebb és könnyebben megoldható problémát jelentett, mint amire számítottam. Inkább azt mondanám, hogy örömmel vállaltam bizonyos lemondásokat, hiszen belül éreztem, hogy a szívem útját követem ezáltal, és ez elégedetté tett.